Hölgyeim és uraim! Megszakítjuk adásunkat. Bekövetkezett, amitől tartottunk, a marslakók inváziója ma éjszaka megkezdődött, miután a kapcsolatot felvenni szándékozó küldöttséget szó nélkül elpusztították a csészealjakon érkező idegenek.

Nos, valahogy így kezdődött annak idején Orson Welles zseniálisan megrendezett rádiójátéka, melynek alapját H.G.Wells elbeszélése szolgáltatta s mely alapjaiban változtatta meg az akadémista szabályokba merevedett rádióközvetítések világát.A korabeli délutáni zenés műsort hirtelen szolgálati közlemény szakította meg, melyben hivtalos hangon tudósították a hallgatókat, hogy a marslakók támadásba lendültek, és a hadsereg kirendelt erői nem bírnak a halálsugarakkal. A játék olyannyira jól sikerült,hogy pánik tört ki, és az emberek fejvesztve menekültek az utcákra, a rendőrség telefonvonalai pedig felmondták a szolgálatot a túlterheléstől.

Valószínűleg ezt az ötletet irígyelhette el a finn sokkrokk csapat, a szörnyimázst zombikülsőben fenntartó Lordi is, hiszen lemezüket hasonlóan egy hírbe ágyazott tudósítással és riporttal kezdik: itt azonban nem marslakók, hanem "Monsterman"-ek özönlötték el a földet, akik bizony támadni fognak: még szerencse, hogy ezt a zene nyelvén teszik.

Hát bizonyára vannak, akik a Lordi zenéjét szószerint támadásnak veszik, melynek alanya jóízlés, és ezt az elektro-indusztriális-disco-metalt nemhogy a fülükbe, de a hátuk közepére sem kívánják, ám én a csapat első két lemezét kedvtelve hallgattam: egyrészt bejött ez a "B" kategóriás trash horrorparódiába oltott image, másrészt a megírt dalok rendelkeztek a fülbemászó rovarok névadó fő cselekvésével.

A rockalypse 4(5) lovasának, akarom mondani zombijának armageddonja most sem tartalmaz mást, mint táncolható-dúdolható, modern köntösbe öltöztetett slágereket, a stílusteremtő sátáni őfelsége, Alice Cooper nyomdokain. Nin cs itt viasz feltalálva sem a spanyolok, sem a finnek által: a riffeket már hallhattuk máshol, a dallamokat úgyszintén, ám ez ne zavarja a nagyérdeműt, a lemez nem válik unalmassá - a pokolkeltő nagymester ugyanis remek érzékkel elegyítette a megszokott dolgokat a modern groove-okkal, sampleres megoldásokkal, a pop-os melódiák pedig enyves kézzel ragasztják oda a figyelmet a megírt számokra.A dalok szövegei egyébként ahogy nézem, egy-egy híres hororfilmen alapulnak, van itt menden, a láncfűrészes bőrpofájútól a szuperszörnyig , mi fognak és gyomornak ingere.

A támadás sikerét persze nem bízták a véletlenre ezek a gonosz szörnyek: három olyan humanoid szövetségest is találtak, kiknek neve garanciát jelenthet a sikerre, fegyvereik-azaz hangjuk- sok híres csatát megnyert gazdájuknak. Nos, Dee Snider- től nem áll messze ez a horror image, gondoljunk kultikussá vált sminkjére- és UDO mester- ki az utóbbi lemezén a szadomazo világába tett roppant szimpatikus kalandozása után úgy látszik, méginkább bekeményített (remélem nem a nekrofil sex irányába)- nem tudom milyen megfontolásból ,de szövetséget kötött a támadókkal: valószínűleg ez a kicsit aberrált jókedv, ami a dalokból árad tette meg hatását a két nagyágyú öregre, no és a harmadik titkos szövetségesre, a KISS- szörny Bruce Kulick-ra (persze tudatmódosító mágia is állhat a háttérben).