"There's a lady who's sure all the glitters
is gold and she's buying a stairway to heaven"
1968-ban alakult angol zenekar.
Eredeti felállás: John Bonham dob;
John Paul Jones billentyűsök;
Jimmy Page gitár;
Robert Plant ének. |
|
A Led Zeppelin a hard rock egyik teremtője, atyja. A gitárzseni Jimmy Page (szül. 1945. jan. 9) miután előző együttese, a YARDBIRDS megszűnt New Yardbirds néven hozott létre egy új formációt. Basszusgitárosnak egy régi zenészismerősét, John Baldwint (szül. 1946. jan. 3) szerződtette. A dobos John Bonham volt, aki Bonzóként vonult be a rockzene történetébe. Énekesnek a Band Of Joy vokalistáját, Robert Plantet szerződtette, aki később a hard rock egyik "Nagy Hangja" lett. A csapat menedzsere olyan híresség volt mint Peter Grant. A nevüket egy koncertet követő alkoholgőzös bulin kapták a WHO dobosától, Keith Moontól. A Led Zeppelin rögtön átrepült az Újvilágba, mint a VANILLA FUDGE kísérőzenekara, és fergeteges sikerű bulisorozatba kezdett. Már első lemezük megjelenésével kivívták maguknak a sztárokat megillető helyet. A Zeppelin I. volt a világ második platinalemeze. Ez a korong a blues alapokból kiinduló kemény zenét tartalmaz, amelyen azért érződik az útkeresés is. Az irányadó a Good Times, Bad Times című szám lett, míg a koncertek érdekessége a Dazed And Confused volt, amiben egy részt Page csellóvonóval adott elő - gitárján. Az érzelmes dalokban sem volt hiány. A Baby I'm Gonna Leave You az a szám, amelyben Plant leginkább kibontakoztatta hangjának sokszínűségét. A Zeppelin a hard rock történetébe a II-es sorozatszámot viselő lemezzel vonult be. Ez örökzöld számokat tartalmazott, mint a Whole Lotta Love, Heartbreaker, Moby Dick. A harmadik lemeztől a zenekar kezdett ez eredeti kőkemény rocktól eltávolodni, bár maradtak Page kimunkált, csodálatos riffözönjei, Plant tiszta hangja és gyakori felkiáltásai. 1971-ben megjelent a Led Zeppelin negyedik albuma, amelynek borítóján nem volt se név, se cím. A belső borítón is csak négy szimbólum - egy remete rajza és a Zeppelin himnusz, a Stairway To Heaven szövege szerepelt. A régi stílusú dalok mellett új, kísérleti darabok is találhatók, mint például a When The Levee Bracks, vagy a Battle Of Evermore, amelyen Plant Sandy Dennyvel a Fairport Convention kiválóságával énekel duettet. A történelmi jelentőségű lemez megjelenése után két év következett sikeres és hosszú turnékkal, stúdiómunkával. Végül megjelent az első önálló címmel rendelkező album, a Houses Of The Holy. Nyolc szám - nyolc stílusváltozat. Ezzel a koronggal a Zeppelin bebizonyította, hogy hatalmas zenei területet képes átfogni és stílusuk ekkor már nem is olyan könnyen behatárolható. A lemezborító ismét remekmű. Mint a legtöbb Zeppelin albumot ezt is Hypgnosis tervezte, aki méltán a legjobb borítóterv készítők egyike. Az együttes 1975-ben elkészítette első dupla lemezét, amely szintén nagy siker lett. Következő lemezüktől kezdve azonban a kritika elpártolt tőlük, pedig az 1976-ban megjelent dupla koncertalbum a "nagy napokban" készült. Családi tragédiák és balesetek nehezítették az együttes munkáját, így következő lemezük csak 1979-ben jelent meg. A korongon fellelhető összetett zene csak a rajongóknak kellett; In Through The Outdoor (Keresztül a kijáraton). Turné közben az együttes nagyivó dobosa alkoholmérgezés következtében 1980 szeptemberében elhunyt. Ezzel a Led Zeppelin "földi" pályafutása véget ért - a tagok nem akarták Bonzo nélkül folytatni. 1988-ban együtt volt ismét a négy nagy név: Page, Plant, Jones és Bonham. Ez utóbbi természetesen nem a feltámadt Bonzo volt, hanem fia, Jason Bonham, aki apja zenei nyomdokait követte. Sokan látták ekkor a Led Zeppelin újraéledését, de ez csak többé-kevésbé valósult meg.
Az együttes hivatalos honlapja: www.led-zeppelin.com
Nagylemezek:
|
Led Zeppelin I. (1969)
Led Zeppelin II. (1970)
Led Zeppelin III. (1970)
Led Zeppelin IV. (1971)
Houses of The Holy (1973)
Physical Graffiti (1975)
Presence (1976)
The Song Remains The Same (1976)
In Trough The Outdoors (1979)
Coda (1982)
Led Zeppelin Collection (1990)
Remasters (1990)
Led Zeppelin (1993)
Complete Studio Recordings (1993)
BBC Sessions (1997) | |
|
|